Egy balatoni üdülőtelep születése: a balatongyöröki belügyi üdülő

A két világháború között a Balaton szerepe felértékelődött a magyar idegenforgalom és turizmus világában. Számos üdülő nyílt ebben az időszakban a tó mentén. 1934 júliusában ünnepélyes keretek között maga a belügyminiszter nyitotta meg a balatongyöröki belügyi üdülőt, amely létrejötte az összefogás példája lett.

Az ötlettől…

A Belügyminisztériumi Vármegyei és Állami Rendőrségi Számvevőségi Tisztviselők Fürdő és Üdülőhelyi Egyesülete (lehetne rövidíteni: BVÁRSzFÜE, de egyszerűbb az Egyesület szót használni) 1930 augusztusában építési engedélyt kért, hogy ősztől Balatongyörökön, közel a tóhoz egy – a tervek szerint – 60 szobás, emeletes üdülőt építsenek.

A tervek már elkészültek: Kocsis Tivadar műépítész készítette el, aki 1892-ben született Diósgyőrön. 1916-ban szerzett építészeti oklevelet az Iparművészeti Főiskolán. Több építészeti pályázaton ért el sikereket, az ő nevéhez fűződik többek között a marosvásárhelyi Nemzeti Színház épülete, a siófoki Palace és Astoria panziók épületei, valamint számos villa a fővárosban.

Az Egyesület vezetője dr. Gyirászin László belügyminisztériumi számvevőségi igazgató volt, aki mindent elkövetett, hogy az üdülő minél hamarabb elkészüljön. Balatongyörök községi vezetősége telket ajánlott fel az Egyesület számára.

„A tervezett hatalmas épület a község délkeleti szélén, a régi temető mögött nyitott uj utca mellett fog megépülni, fent a magaslaton, szemben a Balatonnal. Az épitkezéshez a község 1000 □ öl területet ajánlott fel; a telek ellenértékéül az üdülőben egy irodából és egy lakásból álló helyiséget bocsátanak állandó rendelkezésre a pósta céljaira.”

Keszthelyi Hírek. 1930. augusztus 17. 3. oldal

Az ősszel elindult építkezés azonban nem hozott gyors eredményt. Az épületre szánt pénzösszeg nagy részét az Egyesület vezetése támogatásokból kívánta fedezni. A nagy gazdasági világválság sújtotta országban szerencsére akadtak olyanok, akik segíteni tudták az üdülő felépítését és annak berendezését is. A különféle vármegyei hivatalos lapokban végig követhetjük, hogy milyen összegeket sikerült szerezni az üdülő javára.

Heves vármegyében 1930 őszén Hort, Maconka, Nagybátony, Rózsaszentmárton, Szurdokpüspöki, Tar és Kömlő községek hoztak olyan határozatot, amelyben a számvevőségi tisztviselők Üdülőtelep Egyesületét támogatják. Békés vármegye 1931. évre 1000 pengőt ajánlott az Egyesület részére.

Fejérvármegye törvényhatósági bizottsága 1930. szeptember 9-i rendes féléves közgyűlésén megtárgyalta a „vármegye alispánjának a számvevőségi tisztviselők üdülőtelepének támogatására vonatkozó előterjesztést.”

A belügyminiszter, vármegyei és államrendőrségi számvevőségi tisztviselők Balatongyörökön a községtől kapott telken üdülő telepet akarnak létesiteni, melyben az anyagi eszközök nagy részét a vármegyéktől és a községektől adakozás, gyüjtés utján remélik megszerezni.

Tekintettel az aktió sociális jellegére és figyelembe véve azt, hogy az üdülő-telep létesitését kezdeményező belügyminiszteri és vármegyei számvevőségi kar a vármegyékkel szorosan összefüggő testület, az előterjesztésnek helyt adunk és kisgyülésünk javaslatára a vármegyei hozzájárulások után fizetendő késedelmi kamatok terhére 500 pengő segélyt állapitunk meg.

Határozatunkat a jogerőre emelkedés után jóváhagyás végett a m. kir. Belügyminiszter Urhoz felterjeszteni rendeljük.”

Fejérvármegye Hivatalos Lapja. 27. évfolyam, 27. szám. 1930. október 9. 116. oldal

Az építkezés éveken át tartott, olyan ütemben, ahogy azt az Egyesület anyagi lehetőségei megengedték. 1934-re azonban sikeresen befejeződött, már csak a berendezés maradt hátra.

1934. május 8-án a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tartott rendes bizottsági közgyűlést, ahol a balatongyöröki üdülőház berendezési költségeihez 1500 pengőt adományoznak az 1933. évi vármegyei megtakarítások terhére. A véghatározat megokolásában a következőket írták, mintegy összefoglalva a négy évig tartó építkezési folyamatot, az 1934. tavaszi állapotot, megemlítve az anyagi támogatókat:

„Megokolás.

A m. kir. belügyminiszter úr fennhatósága alá tartozó számvevőségi tisztviselők kara Balatongyörökön a község által ajándékozott 1000 négyszögöles telken fürdő- és üdülőtelep létesítése céljából kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal működő Egyesületet alakított.

A telep létesítése még az 1930. évben kezdődött meg, a munkálatok azonban csak az Egyesület rendelkezésére álló anyagi eszközökhöz mérten voltak folytathatók. A telep kiépítését úgy a m. kir. belügyminiszter és kereskedelemügyi miniszter urak, mint egyes vármegyék és városok, valamint a Balatoni Intéző Bizottság is anyagi támogatásban részesítették, úgyhogy az Egyesületnek sikerült ezen jóléti intézményt a végleges megvalósításhoz akként fejleszteni, hogy ma már a telepen egy 40 vendégszobából, konyha, étterem, fürdőszoba stb. helyiségekből álló meg megfelelő kerttel körülvett emeletes épülettel rendelkezik.

A konyhának, ebédlőnek, valamint a szobáknak belső berendezési költségeire az Egyesület megfelelő anyagi eszközökkel már nem rendelkezik, miért is kénytelen a saját erőforrásain kívül az egyes intézmények, testületek anyagi áldozatkészségéhez folyamodni, hogy a nyujtandó anyagi támogatással lehetővé tétessék a már négy éve húzódó építkezés és berendezés befejezése és a telep a lehetőség szerint az 1934. évadra rendeltetésének átadható legyen.”

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja. 32. évfolyam, 20. szám. 1934. május 17. 212 oldal

… a megvalósításig

1934. június 11-én elérkezett a várva várt nap: ünnepélyes keretek között négy évvel az építkezés elkezdése után átadták a belügyminisztérium balatongyöröki fürdő- és üdülőtelepét. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter Budapestről Keszthelyen át érkezett meg kíséretével Balatongyörökre. A Keszthelyi Hírlap 1934. július 15-i számában részletes tudósítást közölt az eseményről.

A belügyminiszteren kívül számos illusztris személy jelent meg a rendőrség, a minisztérium a vármegyék képviseletében. Balatongyörököt Nemes János községbíró és Takács József jegyző képviselte, akik sokban segítették az üdülő létrejöttét. Természetesen az üdülőt építtető Egyesület vezetője, dr. Gyirászin László, belügyminiszteri számvevőségi igazgató is jelen volt az ünnepségen, aki megálmodta és véghez vitte az üdülő megvalósítását. A megnyitón természetesen megemlítették, kik is dolgoztak az épületen.

„Az épitésnél keszthelyi cégek is dolgoztak. A vizvezetéki és szerelői munkát Mauthner József, a festési munkát pedig Ritoper Nándor végezte. Mindegyik keszthelyi iparos teljes megelégedésre dolgozott. Az ünnepélyes megnyitás előkelő vendégei különösen az ebédlő gyönyörü festésétől voltak elragadtatva. (…) Nemes János községbiró lépett fel …. Egyuttal azt is megköszönte a községbiró, hogy az üdülőt nem hirtelen, hanem négy éven át épitették s igy négy évig adtak munkát a község lakósságának.”

Keszthelyi Hírlap. 1934. július 15. 3. oldal

Az üdülő a tervekkel ellentétben 40 szobás lett, ami a korszak minden igényét teljesítette. Még a belügyminiszter is kipróbálta a szolgáltatások közül a parti fürdőt, amelyben megmártózott.

„Az üdülő, mely a Balatonpart talán legszebb helyén néz szembe a várakkal koszoruzott gyönyörü vidékkel, teljesen modernül van berendezve. Van 40 szobája 120 személyre. Az épületben fürdőszobák, saját villanyvilágitás, központi fűtés, artézi kutból vizvezeték, minden szobában rádió. A rend és tisztaság példás. Van az üdülőnek külön parti fürdője … motorcsónakja és vitorlása.”

Keszthelyi Hírlap. 1934. július 15. 3. oldal

Az ünnepség után már a számvevőségi tisztviselők vehették birtokba az üdülőt és „már az első napokban benépesült.”

UTÓIRAT: SE NEM KASTÉLY, SE NEM FESTETICS

Az internet világában sok érdekes dolgot találhatunk. Például erről az üdülőről is: miszerint az épületet a Festetics család egyik tagja – hol Sándor, hol pedig II. Tasziló – építtette és már 1931-ben elkészült. A fent olvasható bejegyzés feketén-fehéren bemutatja az épület történetének kezdetét, építtetőjét – Belügyminisztériumi Vármegyei és Állami Rendőrségi Számvevőségi Tisztviselők Fürdő és Üdülőhelyi Egyesülete. A kastély elnevezést évtizedekkel később kezdték el használni az épületre, a korabeli reklámokban mint BM Kastély Szálló Balatongyörök szerepelt, de az épület sohasem volt kastély. A keszthelyi Festetics családnak valóban voltak itt, Balatongyörökön földbirtokai és szőlőterületei, ám ehhez az épülethez semmi köze nem volt egyik Festeticsnek sem. (Sem a keszthelyi ágnak, ahonnan Festetics II. Tasziló herceg származik, sem a dégi ághoz, ahonnan Sándor gróf.) A legendák között vannak kedves és szerethető történetek, ám ebben az esetben is meg kell elégedni a valósággal, ami sokkal prózaibb: ez az épület egy volt belügyi üdülő.

A korabeli hírek betű hűen szerepelnek.

Felhasznált irodalom:

Balatongyörök múltja és jelene. Szerk. Molnár András. Balatongyörök, 2000

Békésvármegye Hivatalos Lapja. 1930. szeptember 15. 338. oldal

Hevesvármegye Hivatalos Lapja. 1930. október 23. 205-206. oldal

Képes Pesti Hírlap. 1934. július 15. címlap.

Keszthelyi Hírek. 1930. augusztus 3. 4. oldal; augusztus 17., 3. oldal.

Keszthelyi Hírlap. 1934. július 15. 3. oldal

A magyar feltámadás lexikona. Szerk. Szentmiklóssy Géza. Budapest, 1930.

A munkaadó. 1930. augusztus 27.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja. 32. évfolyam, 20. szám. 1934. május 17. 212 oldal

Vállalkozók Lapja. 1930. augusztus 30.

Felhasznált képek:

Kiemelt kép: Képes Pesti Hírlap. 1934. július 15. 1. oldal

Kocsis Tivadar fényképe: A magyar feltámadás lexikona. 758. oldal